Őszi túra 2017.

„Sohasem az a fontos,
hogy milyen messze,milyen magasra ment az ember,
s az sem, hogy milyen nehezen
csakis az, hogy milyen élményeket hozott magával.”
Karl Lukan

Túráink nem öncélúak, kihasználjuk a természetjárásban rejlő nevelési lehetőségeket. Az -ökológiai nevelés célja az hogy, a gyerekek egészében lássák, tapasztalják az élő és élettelen környezetet. Célunk továbbá:
Az erdő életközösségének természetes élőhelyén történő megfigyelése
A természetjárás alapvető szabályának megismerése
A szabadban végzett mozgás öröme

Munkatervünkben szerepel a Négy évszak túra. Az ősszel esedékes túránkat a hirtelen érkezett nyárias meleghez igazítottuk. Október 18-án, szikrázó napsütésben indultunk el 54 kisdiák( 5-6. osztályosok), és három pedagógus kollégám kíséretében. Az úti cél Csákvár volt.
A Vértes fővárosának nevezett település történelmi szempontból is kiemelkedő. Mi azonban a rendkívül látványos egyedülálló Haraszt–hegyi tanösvényt terveztük megismerni.
A Csákvárról Gántra vezető főút melletti parkolóból indultunk, a Vértesi Naturpark leglátványosabb, 3,5 km hosszú körútvonalán. A körtúra során gyönyörű szubmediterrán klímával rendelkező területen haladtunk. A botanikai-geológiai tanösvény megismertet a mediterrán területekre jellemző melegkedvelő növényfajokkal és a dolomitra jellemző sziklai növénytársulással.
Kirándulóhelyünk talán most, októberben a legszebb. A tanösvény 7 állomásán végighaladva részletesen tanulmányoztuk e terület élővilágát. Az erdőbe vezető emelkedő azonnal a cserszömörcés erdőt ismertető táblához vetetett. Megismerték a gyerekek a cserszömörce jelentőségét és egyben élvezhették az elképesztő színkavalkádot. Lelkes túrázó csapatunk ezen a ponton kettévált: voltak, akik a kényelmesebb erdei utat választották, a kalandvágyók a nehezebben járható úton folytatták tovább a túrát. A meredek sziklákon felmászva a hegygerincen haladtunk tovább, olykor lábujjhegyen, olykor négykézláb, néha nadrágféken…
A látvány, ami a hegygerincen várt ránk, minden nehézségért kárpótolt: gyönyörű egyedülálló panoráma fogadott bennünket. Körbetekintve láthattuk a Vértes hegység vonulatát az ősz színeibe öltözött erdőkkel borított lankás lejtőit, kopár sziklafalait csodálhattuk. Néhány 100 méter megtétele után alternatív csapásunkat elhagyva. ismét összetalálkoztunk az erdei úton járó társakkal. Rövid séta után közösen értünk fel utunk legmagasabb pontjára 332 m magasan fekvő Kerek-hegyre A kopár, dolomitgyeppel fedett fennsíkról elképesztő kilátás nyílik hegy lábánál fekvő településre, a Vértesaljára, a Vértes vonulataira, de a Kisalföld felé is kitekinthetünk.
Olyan ez a térség, mintha egy cseppnyi Magyarország lenne, ahol a jellemző magyar tájak mindegyike megtalálható.
Kis pihenő, erőgyűjtés, és némi táplálékfelvétel után folytattuk utunkat a hegyről lefelé. Hamarosan leértünk a Kőlik-völgybe, ahol a táblákat olvasgatva újabb érdekességeket ismerhettünk meg a hegység madarairól, de megtudtuk azt is hogy a sziklahasadékokban a török időkben ide bújtatták a lányokat asszonyokat, később a bujdosó kurucok, jobbágyok menedéke volt.
Utunk a falu házai felett vezetett lefelé. Közel három órás túránk végén visszaérkeztünk a parkolóba, ahol már várt ránk a buszunk.
A jól sikerült túrát Csákvár méltán híres cukrászdájában fejeztük be, megkoronázva a napot finom fagyival, és sütivel.
Abban már a hazafelé tartó úton megegyeztünk, hogy a téli túrán ismét találkozunk.

Az eseményekről Budai Kíra 6. osztályos tanuló egy prezentációt készített, melyet itt láthat. Balázs Dóri ötödikes diákunk tollából fakadt gondolatokat itt olvashatja el.
A kirándulásról elkészült fotókat itt nézegethei meg.

Erdősi Gáborné 

<< Vissza

Készítette: ARX Biztonsági Bt., 2012.

 Belépés